” A térség és Tokaj fejlődése is csak harmóniában képzelhető el. A másik nagy lehetőség az uniós forrásokban van. Itt a térségre 93 milliárd Ft van az önkormányzatok számára. Ebből nagyon látványos fejlődést lehet indítani.” Posta György tokaji polgármesterrel beszélgettünk. Tokaj neve változatlanul kitűnő hívó szó, szerte a világban. Éppen ezért sokan és sok helyen próbálják kihasználni a név jelentette előnyöket, illetve ezzel visszaélni. Szlovákiában ez rendszeres. Most is két, Tokaj nevét használó honlapot fedeztek fel és ezért kérte a Külgazdasági és Külügyminisztérium közbenjárását. Van valamilyen eredmény?
A napokban vettem részt egy megbeszélésen a Földművelésügyi Minisztériumban, amit egy helyettes államtitkár vezetett. Eredetvédelemmel, márkavédelemmel foglalkozó szakértőket hívtak meg a tanácskozásra, hogy milyen lehetőségeink vannak, a Tokaj név védelmére, illetve mit tehet a kormány a szlovákokkal szemben. Mindenekelőtt elmondták, hogy örülnek a felvetésemnek, a levelemnek, mert innen értesültek a Tokaj névvel való visszaélésről. Arról tájékoztattak, hogy írnak egy felszólító levelet a honlap, honlapok üzemeltetőjének, illetve üzemeltetőinek, hogy a megtévesztő információkat tartalmazó honlapot szüntessék meg.

Van bármilyen lehetősége Magyarországnak arra, hogy rábírja a szlovák honlapok üzemeltetőit, hogy álljanak el a jogsértéstől?
Uniós megállapodások értelmében a szlovákok egyáltalán nem használhatják a tokaji nevet magyarul. Ezen a honlapon egyértelműen és magyarul áll: „Tokaj csak egy van.” Ezzel tökéletesen megtéveszthetik a honlap tájékozatlan olvasóit. Sokan azt hihetnék, hogy Tokaj Szlovákiában van. Ez, alapjában sérti az uniós megállapodásokat.

Nem gondolja, hogy a szlovák honlapok inkább ingyen reklámot jelentenek Tokajnak?
Ez akár még igaz is lehetne, hiszen Tokaj tényleg csak egy van. Sajnálom is, hogy eredetileg nem nekünk jutott eszünkbe ez a nagyon kifejező, lényegi mondat. Csak, hogy ők, ezt úgy teszik, mintha Tokaj náluk lenne, hiszen az egyik honlapot ott egy borászati cég üzemelteti. Így belátható, hogy nem hasznunkra, hanem kifejezetten a kárunkra van ez az internetes felület. A szlovák borászati cég csak a „vinohradnicka oblast Tokaj” eredet-megjelölést használhatja. Az óriási gond, hogy ráadásul még óriásplakátokon is így hirdetik magukat. Ez alaposan megtévesztheti a fogyasztókat és ez ellen, minden eszközzel fel kell lépni. Kifejezetten örülök, hogy kezdeményezésemre kormányzati lépések történnek. Bízom benne, hogy a feladat megoldásával megbízott eredetvédelemért felelős helyettes államtitkár megtalálja a legcélszerűbb megoldást.

Ez azért is lenne fontos, mert mostanában ismét forog, és ismét egyre jobban cseng Tokaj neve. Ez egy megtervezett és előre tudott lépéssorozat eredménye, vagy véletlen egybeeséseknek is köszönhető?
Nyilván nagyon sokat tettek ezért a minőségi tokaji borászok. A legjobb tokaji borok olyan minőséget képviselnek, ami nagyon széles nemzetközi körben is érdeklődést vált ki. Ráadásul itt már nem csak a tokaji aszúról beszélünk csak. Megismerik a magas minőségű száraz tokaji borokat. Ezekre a „dűlőszelektált” száraz borokra a külföldi gasztronómiai szakemberek is felfigyeltek végre. Ez emeli Hegyalja ismertségét, értékét, erősíti az imázsát a borvidéknek és ebből is jön az a figyelem, hogy milyen események zajlanak Tokajban.

A figyelem még csak a bornak szól, vagy már annak is, hogy mit tesznek, mi mindent terveznek, merrefelé mozdulnak ebben a kicsi, de történelmi városban?
Abban biztos vagyok, hogy a borászok még a települések, konkrétan Tokaj előtt járnak. Hegyalja, mint élettér nem tudott olyan dinamikusan fejlődni, mint a hegyaljai borászatok. Sőt azt is látom, hogy egyelőre ezek a hegyaljai települések és Tokaj sem tudja – egyelőre – olyan jól menedzselni magát, hogy érzékelhetően nőjön az idegenforgalom.

Miért nem? Mi hiányzik ahhoz, hogy megtörténjen az áttörés?
Egyrészt nincs meg a térség településeinek az összefogása, hogy egységesen tudjunk kínálatot teremteni, illetve vonzerőt gyakorolni mind a hazai, mind a külföldi turistákra…

Hiányzik a közös turisztikai koncepció?
Valóban nincs közös idegenforgalmi elképzelés és együttgondolkodás. Szerencsére a Tokaj Hegyaljai Fejlesztési Tanács szeretne egy közös marketing stratégiát. Ez bizonyára segíthet abban, hogy ideirányuljon a figyelem. Azért persze van már néhány figyelemre méltó törekvés. Gasztronómiai területen egyértelműen Mádot kell első helyre sorolni. Fesztiválok, illetve kulturális események kapcsán pedig Sárospatakot, illetve Tokajt kell elsőkként említeni. A mi Fesztivál Katlanunk pedig – szerénytelenség nélkül állíthatom – egy olyan új és feltűnő színfoltja a térség kulturális palettájának, amely talán még az országban is az elsők között van.

Polgármester úr! Mikor lesz Tokaj turistamarasztaló hely végre? Mi kell ehhez? Minőségi szálláshelyek, vagy vendéglátóhelyek, esetleg hosszabban tartó programok? Vagy netán sokkal változatosabb program-kínálatot kell összeállítani?
Kétségtelen, hogy a vendéglátás infrastruktúráján nagyot kell lendíteni. Elsősorban a minőségi szálláshelyek hiányára gondolok. Most a leggyengébb láncszem a szálláshelyek alacsony száma, de ez jellemző probléma az egész Hegyalján.

Minőségi és mennyiségi gondok vannak?
Minőségi és mennyiségi gondok egyformán vannak. Ha csak arra gondolok, hogy a Fesztivál Katlan egy előadása képes elhozni 2500 embert, de aznap este a szálláshelyek csak a közönség töredékét tudják fogadni. Gondoljuk csak el, hogy micsoda lehetőséget szalasztunk el ezzel. Ha emelkedik a szállodai szobák száma, akkor nyilván lényegesen nőne a vendégéjszakák száma.

Megmondaná, hogy mit csináljon itt egy vendég, ha már nincs előadás a Katlanban? Mit csináljon másnap, esetleg harmadnap?
Ne felejtse el, hogy ez egy kultúrtáj. Itt, ha szétnéz, páratlan természeti szépség marasztalja az idegent. Itt folyik össze a Bodrog és a Tisza, s mindez a Tokaji hegy tövében van. Pontosan tudom, hogy eddig nem használtuk ki kellő mértékben a vizek adta lehetőséget, de megkockáztatom, hogy a hegy lehetőségeit sem merítettük ki, idegenforgalmi szempontból.

Első körben mi kell ahhoz, hogy ezek a kívánatos lehetőségek megteremtődjenek?
Olyan infrastruktúra, amely még látványosabbá teheti a hegyi turistautakat, olyan szolgáltatásokkal, amelyek okán visszatérnek a látogatók. Na és persze nálunk a bornak főszerepet kell játszani. Egyre több olyan bor-szakboltnak kell megjelennie, amelyekben csak a minőségi borok vannak jelen. Végre elérjük azt is, hogy a közterületeken nem lehet PET palackos „tokajit” árulni. Ehhez társulniuk kell a m minőségi borászatoknak, hogy itt ismét borkultúráról beszélhessünk, hogy a bor és közönsége összetalálkozzon nálunk.

Ehhez pénzre, nagyon sok pénzre van, vagy lenne szükség. Itt sokmilliárdos fejlesztésekről beszélünk, de miből lesz meg az ehhez szükséges forrás?
Ez valóban a fő kérdés. Terv, elképzelés, lelkesedés, tenni akarás van. A pénzes láda kulcsa viszont nem nálunk van. Abban bízom, hogy a kormány is pontosan ezeknek a céloknak a megvalósításáért hozta létre a Tokaj fejlesztési Tanácsot és rendelt mellé 100 milliárd Ft-t. Ebből a pénzből el lehet kezdeni a 27 világörökségi település felzárkóztatását. Ez pénz még csak éppen, hogy megindult felénk. Bízom benne, hogy nem csak a borászatok, szőlészetek kapnak a pénzből, hanem jut belőle az önkormányzatoknak is, hogy a saját elképzeléseiket is megvalósíthassák. A térség és Tokaj fejlődése is csak harmóniában képzelhető el. A másik nagy lehetőség az uniós forrásokban van. Itt a térségre 93 milliárd Ft van az önkormányzatok számára. Ebből nagyon látványos fejlődést lehet indítani. Nagyon bízom abban is, hogy megmozgatja a fantáziát a tervünk, hogy megpályázzuk Európa Kulturális Fővárosa címet 2023-ra.

Merész, váratlan és talán kissé nagyravágyónak tűnik a cél? Miből keletkezett az ötlet?
Ha csak abból indulunk ki, hogy Tokaj olyan fejlett kulturális infrastruktúrával bír, amit több nagyváros is megirigyelhetne. Nálunk 4300 ember él és rájuk jut közel 3000 színházi férőhely. Ez, az egy főre jutó férőhelyek számában világelsővé tesz bennünket. Ez azért támogatja a pályázatunkat. Azután a zsinagóga és a kamaraszínházunk, mind a kettő kiváló tere lehet bármilyen színvonalas rendezvénynek. Ugyanott található a Világörökségi Bormúzeumunk és abban is van egy 250 férőhelyes kongresszusi terem. Az alapinfrastruktúra tehát rendelkezésre áll.

Rendben, tehát a kőben és textilben, fában és minden barátságos anyagban-rendben vannak, na de mi a helyzet a szellemi háttérrel, a szellemi infrastruktúrával? Ez egy akkora projekt, hogy szinte túlnő egy ilyen méretű település teherbíró képességén.
Valóban ez tűnhet a gyenge pontnak. Hiszen (sajnos) ebben a régióban is jellemző a fiatalok elvándorlása, és persze nyilván pontosan azok mennek el, akik a legtöbb tudással bírnak, és akikre a legnagyobb szükség lenne itt is. Ez tényleg óriási kihívás, de megpróbáljuk visszacsalogatni a fiatalokat a városunkba. Tudom, hogy ez nem csak települési program. Tudom, hogy az anyagi versenyképességet egy település önmagában képtelen megteremteni. Ugyanakkor azt is tudom, hogy egy település vezetése nem tárhatja szét a karját, hogy tehetetlen vagyok, mert nem rajtunk múlik. Igenis mi is tehetünk azért, hogy nálunk többen maradjanak, vagy inkább többen jöjjenek vissza. Ha teret, lehetőséget biztosítunk a nagyobb tudás érvényesülésének, akkor visszajönnek. Hiszen, ha mi megteremtjük a feltételeit, hogy itt ismét fejlődő, virágzó vállalkozások működjenek borászatokban, szállásadásban, vendéglátásban, üzleti kultúrában, szolgáltatásokban, akkor ide akarnak majd jönni. Akkor itt akarnak majd maradni. Akkor idehívják majd a szintén képzett barátaikat, évfolyamtársaikat, mert itt fejleszthető üzleti, gazdasági környezet mellett páratlan és festői helyen dolgozhatnak, alkothatnak, élhetnek. Ha valahol pezsgő, izgalmas, érdekes, változatos és színvonalas életfeltételeket kínálnak, oda vágynak az emberek, visszamennek a fiatalok. Mi, én mindent megteszünk, megteszek azért, hogy ez ne csak egy vágyálom legyen, hanem a valóság is. Gondolja el, hogy micsoda lehetőség ez! Mi még egy teljesen átlátható, élhető és emberbarát méretű kisváros vagyunk. Ritka kincs ez, amit a természeti értékeink ráadásul megsokszoroznak. Na, erre építünk és ez a nem titkolt célunk.