Mintegy 100 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult 2000. január 30-án éjszaka a nagybányai bányavállalat létesítményéből a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba, majd a Tiszába került. A Szabolcs Online cikke emlékeztet arra, hogy az országhatárt Csengernél 2000. február 1-jén 15 órakor érte el a cianid. A szennyezett víztömeg a Szamoson óránként három kilométert tett meg, majd szétterült a Tisza teljes szakaszán. A ciánfolt csak február 12-én hagyta el az ország területét, a becslések szerint 1240 tonna hal pusztulását okozta a mérgezés. Ezen felül számos más állat is a román szennyezés áldozata lett, többek mellett a hallal táplálkozó vízimadarakat is megmérgezte a cianid.

[caption id="attachment_12923" align="aligncenter" width="731"] Vékony József a ciánmérgezés jeleit mutatja a hal kopoltyúján a Kelet-Magyarország 2000. február 8-ai számában
Fotó: Balázs Attila (Kelet-Magyarország 2000.)[/caption]

Magyarország a ciánszennyezés miatt 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, amely az élővilágot ért károkat és ezek helyreállítási költségeit is tartalmazta. A magyar állam 2001-ben kártérítési pert indított az Aurul ellen, mivel az nem válaszolt a peren kívüli megegyezés iránti ajánlatra. Az elhúzódó perben 2006-ban a Fővárosi Bíróság közbenső ítéletként kimondta, hogy a ciánkatasztrófáért az Aurul jogutódját, a Transgold céget is terheli a felelősség. De időközben lezárult a Transgold cég csőd­eljárása is a román bíróságok előtt, az eljárásba a teljes kár tekintetében a magyar fél a kár összegszerűségére vonatkozó jogerős bírósági ítélet hiányában nem tudott bekapcsolódni. A cég törlésével a Fővárosi Bíróság alperes hiányában az eljárást megszüntette.



 

További visszaemlékezéseket a katasztrófára itt olvashat.

címlapkép: A Kelet-Magyarország 2000. február 3-ai számának címlapján Madarasi Attila gátőr mutatott egy elpusztult halat. Fotó: Balázs Attila