Dr. Kis Imre 1958. július 29-én született Cegléden pedagóguscsaládban, szülei egy Jászkarajenő melletti tanyán éltek és ott tanítottak. Kisgyermekkorában sok időt töltött anyai nagyszüleinél, akik büszkék voltak jászságukra. Cegléden érettségizett 1976-ban,majd a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát 1983-ban. A diploma megszerzése után a miskolci Megyei Kórházba került, majd rövid ideig Egercsehiben dolgozott körzeti orvosként.

1983. szeptember 24-én kötött házasságot Lengyel Katalinnal, házasságukból hét gyermek született (Virág, Anna, Bori, Kata, Veronika, Imre és Botond), közülük ketten édesapjuk hivatását választották. 1989-ben Tokajban telepedett le, ahol haláláig gyermekorvosként dolgozott. Közvetlenségével, vidámságával, szenvedéllyel végzett munkájával hamar népszerű lett kis betegei körében. 2019-ben újra házasodott, felesége Homolya Erzsébet, aki a kezdetektől közvetlen munkatársa is volt.

Nemcsak a munkájában, hanem közéleti tevékenységében is magasra tette a mércét. 1994-ben lett tagja a Máltai Szeretetszolgálatnak, 1997-ben alapították meg a tokaji csoportot, amit haláláig vezetett és 2002-től a régióközpontok kialakításától kezdve pedig ellátta a Miskolci Területi Központ vezetését is. Több alkalommal vett rész afrikai orvosmisszióban is (2010. Mali és Madagaszkár).

Városunk közéletében is meghatározó szerepet töltött be. Több cikluson keresztül volt tagja a város képviselőtestületének. Évek óta aktív tagja volt a római katolikus közösség egyháztanácsának is.
Keresztény volt és magyar. Családközpontú és pacifista volt. Mindezeket hittel és méltósággal élte meg, és tetteivel igazolta. A határon túli magyarsággal intenzív kapcsolatot tartott, „Összetartozunk” táborokat és csíksomlyói zarándoklatokat szervezett. Alapító tagja és egy ideig titkára volt a Tokaji Országzászló Egyesületnek. Alapító tagja és lelkes aktivistája volt a tokaji Pap Miklós Népfőiskolának. A magyar nemzeti kultúra és hagyományok tisztelője és ápolója volt, lelkesen gyűjtötte a néprajzi tárgyú emlékeket.

Oszlopos tagja volt Tokaj Város Vegyes Karának, vidám mosolyával, szép hangjával sokszor szerzett örömet a koncertek hallgatóságának.

Teljes és példás életet élt. Semmit nem csinált ímmel-ámmal. A nagy álma az volt, hogy kis közösségek létrehozásával, építse a szűkebb és tágabb környezetét. Sok barátja volt, akiket szeretett és ők is szerették. Szeretet és tisztelet övezte a városban. A hétfői focimeccsek, a nagyszombati passiójáték vagy a karácsonyi betlehemes játék résztvevői mind-mind jóbarátként emlékeznek rá.

Halála megrázta az egész várost.
Doktor Úr! Barátunk! Nyugodj békében! Amíg élünk emlékezni fogunk Rád!