Gyoroki Pál festőművész életművének bemutatását egy nagyon sajátos és rendhagyó módon próbáltam elkészíteni. A festőművész életútját, tevékenységét, alkotásainak ismertetését az évtizedek alatt, egy-egy kiállítása alkalmával többször ajánlották az érdeklődők figyelmébe. Húsz esztendővel ezelőtt jelent meg Sáray Ákos szerkesztésében a Gyoroki Pál életútját bemutató kötet. Az igen jól sikerült és rendkívül hasznos tanulmánykötet monografikus igényességgel és pontossággal tárja fel és dokumentálja a festőművész életművét. A könyv a biográfiai adatokon túl, műjegyzékében színes archív fotográfiát közöl 699 ismert, és 54 leírást az ún. „lappangó” festményeiről. A művet tisztelettel és szeretettel ajánlom azok figyelmébe, akik szeretnének mélyebben elmélyedni a festőművész munkásságának megismerésében.
Amikor azon töprengtem, hogy milyen kérdések köré csoportosítsam gondolataimat, elhatároztam, hogy két dolgot fogok kiemelten érinteni. Gyoroki Pál életútja szerencsésnek mondható-e? Gyoroki Pál boldog ember volt-e? Saját kérdés felvetéseimtől is kissé megszeppenve próbálkozom a válasszal.
Csupán tíz éves amikor kitör az első világháború, melyet a spanyolnátha majd a gazdasági világválság követ. Elemi és polgári iskoláit a háborús helyzet miatt megszakításokkal végezheti. Hiába a vele született korai tehetség, középfokú iskolára és főiskolára már nem is gondolhatott. A korábban jómódú műbútorasztalos édesapja és családja anyagi körülményei a romló gazdasági helyzet miatt megváltozik, lakóhelyet kénytelenek váltani. Ekkor szinte a semmiből kényszerülnek új életet kezdeni. 35 éves korában aztán bekövetkezik a második világégés melyet élete végéig a kommunista esztendők követnek. Ezeknek az éveknek eszme és igény, valamint ízlés világa mély nyomot hagyhatott törékeny lelkében. Csodálni lehet, hogy életkedve, alkotói kedve nem hagyta el, hívatását nem adta fel. Életútjának rendkívüli eseményeit úgy sikerült átélni, hogy tehetsége, szorgalma és hivatásérzete mindenkor segítette, sőt testben lélekben egyaránt erősítette. Véleményezhetjük, hogy bármennyire is változtak a politikai és a gazdasági helyzetekből eredő életkörülményei, soha nem kényszerült festői korszakaiból fakadó alkotásait megtagadni, átértékelni. Talán azt mondhatjuk, hogy életének közel hét évtizede nem a legszerencsésebb történelmi időszakokra esett.
Boldog volt-e Gyoroki Pál, teszem fel a második elmélkedő kérdést. Talán ez a gondolatsor kifejtése könnyebbnek tűnik, mint az előző. Azon szerencsés emberek közé tartozott, aki egy életen át azzal foglalkozhatott, ami a tehetségéből fakadó hívatása volt. Minden egyes képalkotása során boldog órákat, időszakokat élhetett meg. Különösen igaz ez az arcképfestés idejére, amikor társalgási kapcsolat alakult ki a festő és modellje között. Örömmel kezelte az ecsetét, kedves és megható pillanatokat, órákat szerzett saját magának és partnerének egyaránt. Szinte minden egyes alkotásán a derű, a boldogság pillanatai köszönnek vissza, ami az elegánsan tiszta és élénk, de nem harsogó színvilágban mutatkoznak meg.
Gyoroki Pál festőművész mind a tájfestészetben, mind a portréfestészetben maradandót alkotott. Mindkettőt művelte, de a portréábrázolás közelebb állt egyéniségéhez. Ennek volt praktikus oldala is, hiszen a megrendelt portré biztosan gazdára talált. Önmaga mondotta: „Figurális festés, emberábrázolás az igazi munkaterületem.” Mesteri szinten készítette a portrékat. Kiváló tehetsége volt az emberi arc ábrázolásának, nagyszerű érzéssel tudta rögzíteni a portré sajátos báját, a sejtető vonásokat. Valamennyi portréja lírikus hangulatot áraszt. A technikai fejlődés, a megváltozott polgári életrend, a lakáskultúra átalakulása magával hozta a portré készítés iránti kereslet hiányát. Szeretem a portrékat nézegetni, a megjelenített arcvonásokban gondolatban mindig keresem az ábrázolt személyiséget, ki volt ő, hogyan élt, milyen volt az élete? Így vagyok például két portréjával is, amelyek Tittes Rudolf építészt és feleségét Réthly Erzsébetet ábrázolják. Mindketten közel állnak hozzám, holott személyesen nem ismertem őket. Mégis tisztelettel gondolok rájuk, hiszen abban a házban él a családunk és működik a Hímesudvar borászat és pincészet, melyet korábban ők birtokoltak, laktak.
Gyoroki Pál első tokaji önálló kiállítása negyven esztendővel ezelőtt 1984-ben, születésének 80. évfordulóján a Művelődési Ház emeleti nagytermében volt. A kiállítást a Zilahy György Művészetbarátok körének 18. évadnyitóján február 6-án, miután ismertettem a festőművész életútját, Blaskó Mihály tanár, költő nyitotta meg. A Művelődési Ház akkori igazgatója és a kiállítás rendezője, az elmúlt évtizedek hálás köszönetével és vágyakozással gondolok vissza a tárlatra, amelyet akár gyűjteményes, életmű kiállításnak is lehetett tekinteni. Az alkotások bemutatásának különlegességéhez tartozott, hogy a 21 arckép és a 17 tájkép szinte mindegyike tokaji magántulajdonban volt. A képtulajdonosok örömmel adták át félteve őrzött kincseiket. Gyoroki Pál második önálló kiállítását a Tokaji Galériában, születésének 100.évfordulója jegyében Májer János polgármester, mint a festőművész munkásságának nagy tisztelője és alkotásainak tulajdonosa kezdeményezte 2005-ben.
Gondolataimnak azt a címet bátorkodtam adni, hogy Gyoroki Pál a XX. század tokaji festőnemzedék egyik kiválósága. Vele együtt, a festőnemzedék tagjai között említhetjük a Tokajban élőket vagy az itt alkotókat, mint pl. Tenkács Tibor, Helm Sámuel, Urbán Béla, Makoldi Sándor, Broczkó Barna, Horváth Zoltán, Bolner Károly. Munkásságukat reálisan átgondolva mondhatjuk, hogy festőink többsége nem tartozott az ország ismertebb festői közé, mégis meghatározó és fontos személyei Tokaj képzőművészeti életének. Helyük lenne a Tokaji Értéktárban. Milyen kár, hogy városunk nem rendelkezik egy olyan kiállítótérrel, ahol egy állandó kiállítás keretein belül bemutatásra kerülhetnének gazdag életművük egy-egy jellegzetes darabja.
Bár már több mint öt évtizede nincs közöttünk Gyoroki Pál, de még sokan vannak, akik személyesen ismerhették. Mint ahogyan művészete, úgy személye sem ment feledésbe. Köszönhető ez annak is, hogy nagyon sok helyi család birtokolja egy vagy több alkotását. Személyét az utókor úgy őrizte meg, mint aki nem bátortalanodott el élete során a nehézségek súlya alatt. Pályája fordulatokban gazdag, munkásságának egyik hatalmas forrása a lelkiereje volt. Briliáns tehetségű, nagy tudású és termékeny művészre emlékezünk születésének 120.évfordulóján.
Várhelyi Gyula
A kiállítás augusztus 5-ig tekinthető meg.
