Az 1956-os forradalom idején Budapesten egy MTI-fotósnak segédkezett, emiatt később az ávósok keresni kezdtéķ. 1957-ben menekülnie kellett az országból.1957 és 1960 között Ford-ösztöndíjas volt, a Liège-i Műszaki Egyetemen diplomát szerzett, egyik alapítója lett a Dialogue című belga folyóiratnak. 1961-ben érkezett Párizsba, ahol szabadhallgató lett a Sorbonne-on, a Szabad Európa Rádiónak, és a Francia Rádió magyar adásának pedig külső munkatársa. Kitanulta a nyomdászmesterséget is.
1962-ben barátaival, pályatársaival közösen megalapította a magyar emigráció egyik legfontosabb irodalmi lapját, a hetvenes évek elejére avantgárd irodalmi fórummá váló Magyar Műhelyt. 1992-ben a Francia Írószövetség vezetőségi tagja lett. A vizuális irodalom egyik legjelentősebb, nemzetközileg is elismert fórumának, a Magyar Műhelynek, a d'atelier című folyóiratnak és könyvkiadónak, és az első nemzetközi, csak számítógépen generált műveket közlő irodalmi folyóiratnak, a párizsi alire-nek is egyik alapítója és haláláig szerkesztője volt. A rendszerváltás után újra Budapesten élt, Párizst megtartotta második hazájául.
![](http://www.tokaj.hu/images/uploads/2018/07/20180720paptibor-1024x784.jpg)
Papp Tibor harmincnál is több könyvet írt, önéletrajzi ihletettségű regényeket, verseket, vizuális költeményeket, esszéket és tanulmányokat. Emellett Papp Tibor fontos alakja volt a világirodalom számítógépes költészetének is. Az első magyar automatikus versgenerátornak ő a megalkotója: a Disztichon Alfa (1994) mágneslemeze hatmilliárd verseskötet anyagát rejti. A 2000-ben megjelent Hinta-palinta című művében pedig a generált verseken, szövegen kívül már vizuális költeményeket és hangverseket is létrehozott az általa írt számítógépes programmal.
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével (1996) és József Attila-díjjal (2003) ismerték el.
cikk: index.hu
fotó: Czimbal Gyula / MTI