A nemzeti ünnepet a művészeti alapiskola növendékei zeneszóval indították, majd Rézműves János szavalta el Petőfi Sándor forradalmi költeményét, a Nemzeti Dalt. A koszorúzások már az első helyszínen megkezdődtek, városi oktatási intézmények, pártok és civil szervezetek rótták le kegyeletüket az emléktáblánál.

Az ünneplők a városháza előtti színpadnál folytatták a megemlékezést. Posta György köszöntőjében az 1848/49-es szabadságharc tokaji szereplőit méltatta. A polgármester kiemelte, fontos a hősök emlékezte, Tokajban közterületek őrzik az emléküket. Hozzátette, Zákó János őrnagy és győztes honvédjei vagy éppen a fiatal hadnagy, Angyal Dániel és a többi hősi halott emléke mind a város történelmének írói.

Dr. Kovács János a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat jegyzője ünnepi beszédében a harcosok cselekedeteit méltatta. Szólt a 1849-es tokaji csata jelentőségéről. Klapka sikeres védelmi harcot vívott 1849. január 31-én, mindkét oldalon csekélynek nevezhető veszteséggel. A magyar gránátok Tokajban több helyen tüzet okoztak, ám a magyarok győzelme morálisan sokat segített a harcolóknak.
A központi ünnepségen hirdették ki a Kulturális és Konferencia Központ beszédíró pályázatának eredményét is. A felhívásra hatan jelentkeztek, a legjobbnak Budai Máté, a Mezőgazdasági Szakképző Iskola tanulójáét ítélték.
Az ünnepi műsort a Tokaji Ferenc Gimnázium diákjai adták, a fiatalok prózában és dalban emlékeztek az 1848/49-es hősökre. A megemlékezés a Petőfi emléktábla megkoszorúzásával zárult.